Egy pókerbajnok mondhatja magáról: káros szenvedélyem tett gazdaggá. Fellélegezhetünk, legalább lesz pénze kezelésre.

   És? Nem ezt gondoljuk-e valamennyien: szenvedélyünk, legyen az bármi, kerüljön bármibe, végső soron nélkülözhetetlen haszonnal jár. Egyes szenvedélyeket ékszerként viselnek, másokat mint takargatni való testi hibát. De mi a helyzet magával a szenvedéllyel?

   "Különbséget tesznek jó és rossz haszon között, de nem beszélnek a haszonhoz való ragaszkodásról."

                            Vegasi Szent Ferenc: Engedd el a pókert! című traktátusából

   Pikk Gusztáv Jung még a negyvenes években tett egy érdekes megállapítást. Szerinte a meggazdagodó játékos nem a betegek közül való, csupán a pókert választotta, hogy sikeressé tegye magát, míg mások a kudarcot preferálják, s ehhez kapóra jön nekik a póker. Ki tudja. A pókerezotériával sem árt óvatosnak lenni. Állítólag vannak, akik csak játszanak.