Pókereztem már veled? Nem? Sokat vesztettél. Hihi.

   Az ördög izéje? Szenvedélybetegség? Játék, harc, mágia, pótcselekvés, kaland, stratégia, önsorsrontás? Asszonyok réme, családi átok? Sport és szellemi vetélkedő a futottak még kategóriában?

   Két nappal ezelőtt egy jámbor tekintetű (pókerasztalnál ez ne tévesszen meg) fiatal férfi, jól fésült, hosszú szempillájú típus, aki a barátnőjével együtt jár pókerezni, így szólt hozzám, amikor kiderült, hogy megint belekeveredtem egy komolyabb partiba:

- Ha ezt is te nyered, átülök egy másik asztalhoz.

Az utolsó lappal, amit kitettek az asztalra flösre javultam, szóval, fogta a zsetonjait, és ment, pedig nem is vele játszottam. Ritka az ilyen este, amikor mumusává válsz egy asztalnak, és végül nyerőben tudsz felállni, ellenfeleid pedig egyszerre tisztelik és utálják mind a szerencsédet, mind a tudásodat, téged meg velük együtt. Az én életemben ritka.

   Pókerasztal körül sokszor gyűlik össze harag, feszültség, de szinte soha nem láttam olyat, hogy gyűlöletté konvertálódott volna.

   Mi késztet a játékra? Mi az írásra? Játszol velem egyet? A szerencse nem elég, de szükséges feltétel.